***

IGNOTUS

NAPRAFORGÓ

Én napraforgó mozdulatlan állok
Kerítés mögött, kertem közepén,
De ti napok, fénylőek, égetőek:
Forduljatok felém!

Forróságok voltak fölnevelőim,
Vérré vált csók, mi ereimben ég -
Lehet sok, ami részemül jutott,
De nem elég.

Mióta élek, megujult az ég
S az új egen ti vagytok új napok -
Megcsalatott vagyok s kisemmizett,
Ha tőletek is csókot nem kapok!

Ha tőletek is csókot nem kapok,
Ha újra nem éledek veletek -
Belehalok, ha engem nem szeretnek,
És nem élek, ha én nem szeretek.

***