***
IGNOTUS
NAPRAFORGÓ
Én napraforgó
mozdulatlan állok Kerítés mögött, kertem közepén, De ti napok, fénylőek,
égetőek: Forduljatok felém!
Forróságok voltak
fölnevelőim, Vérré vált csók, mi ereimben ég - Lehet sok, ami részemül
jutott, De nem elég.
Mióta élek, megujult
az ég S az új egen ti vagytok új napok - Megcsalatott vagyok s
kisemmizett, Ha tőletek is csókot nem kapok!
Ha tőletek is csókot
nem kapok, Ha újra nem éledek veletek - Belehalok, ha engem nem
szeretnek, És nem élek, ha én nem szeretek.
*** |