Kois Vazul:
A híd
Dühöngve tombolhat vihar
Őrjöngve pusztít, ha akar
De a híd áll, ott áll büszkén
Önmagába vetett hitén csorba
Fagyos-sötét híd mivolta
Óvó lepelként ráborul
S ha hátán ellenség vonul
Egy csöppet sem berzenkedik
A dicsőségében fürdik
Nem számít ki tapodja míg
Lehet ki mindig volt: a híd.
|