DEEPAK CHOPRA

KORTALAN TEST

IDŐTLEN TUDAT

VAN-E HATALOM AZ ÖREGEDÉS FELETT?

Lépések az örök ifjúság és harmónia útján

ÉDESVÍZ KIADÓ

BUDAPEST

1996

ELSŐ RÉSZ

Az örök ifjúság birodalma

Gyakorlatok: Saját testünk új megértése

MÁSODIK RÉSZ

Öregedés és tudatosság

Gyakorlatok: A tudat hatalmának használata

HARMADIK RÉSZ

Győzelem az energiaátalakulás felett

Gyarkolatok: A meghatározatlanság bölcsessége

NEGYEDIK RÉSZ

A hosszú élet titka

Gyakorlatok: A élet lehelete

ÖTÖDIK RÉSZ

Kitörés a halandóság bűvköréből

Gyakorlatok: Az időtlen út

Részletek

a könyvből

A szeretet megkeresésének és megtalálásának ösztöne mélyebb bármiféle tanult viselkedésnél. A szeretet képessége csakis befelé hallgatózva és önmagunk legtermészetesebb gyökereiből bontakoztatható ki, és ez előbb-utóbb eljuttat oda, hogy magunk körül is megtapasztaljuk. Hiszen csupán a bennünk érvényre jutó tükröződik.

            A köztudat szerint minden baj oka a stressz. A folyamat sarkalatos pontja azonban, hogy amikor kialakul, milyen irányban és módon zajlik le a folyamat, az emberen belül van. Döntően határozza meg a stressz következményeit az értékelése: miképp fogadjuk és hogyan kezeljük. ...

Ezen kívül sok múlik azon, van-e a sorozatos stresszek között elegendő idő a tartalékenergiák újratermelésére, a szüntelen feszültségi állapot megszakítására, némi ellazulásra.

            ...a pozitívra forduló érzelmi állapot valóságos táplálékkal ér fel. A stresszelméletet legalább annyira ki kell tágítani, hogy a test és lélek teljes kapcsolatrendszerét is felölelje. A láthatatlan elemeket mint hit, világszemlélet, helyzetértelmezés - ugyanolyan lényeges tényezőknek kell tekintenünk, mint a testi sérülést, a hideget, vagy az alváshiányt.

            A stresszhelyzet értelmezése, a nehézségek felbecslése alapvetően az emlékezetből vetül ki. Az új helyzetekre adandó válaszként a korábbi hasonló helyzetekben bevésődött reakció áll készen bennünk. Ahelyett, hogy minden egyes új helyzet jelentését és lehetőségét érzelmi előítéletek nélkül, elfogulatlanul felbecsülnénk, automatikusan válaszolunk. A tudat a reakció beindulása után már jóval kisebb eséllyel próbálhatja csak módosítani ezt. Ha félünk a nagy pókoktól vagy a varangyos békától, már több méternyi távolságból összeszorul a gyomrunk. Ha válásunkból súlyos sérelmeket hordozunk magunkban, a düh akkor is fojtogató erővel jelentkezik, ha hónapok múlva véletlenül összefutunk az utcán volt házastársunkkal.

            Döntő fontosságú ezeknek a feldolgozatlanul bevésődött érzelmi lenyomatoknak a feloldása. Enélkül értelmetlen reménykedni a stressz kezelhetőségében. A bennünket érintő stresszhelyzetek olykor teljesen elsodornak, az automatikusan kiváltott érzelmi reakcióink drótján rángatózunk.

            Ennek az érzelmi rétegnek a megoldatlanságai rejlenek minden olyan életérzés mélyén, amelyben reménytelennek, gyámoltalannak és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Mivel az öregedéssel kapcsolatban épp ugyanezek merülnek fel bennünk a leggyakrabban, a megoldatlanul bevésődött érzelmi minták feloldása az egyik legfontosabb lépés a legyőzés felé.

Mindenkinek más a tűrésküszöbe a stresszel szemben. Általában azonban bárki számára az alábbi három tényező tudja megnehezíteni a stresszhelyzet kezelését:

            - ha kiszámíthatatlan, nem megjósolható

            - ha befolyásolhatatlan, irányíthatatlan

            - ha nincs mód a frusztrációs feszültség valamilyen levezetésére.

            Emlékeink lenyomata minden jövőbeli helyzet értelmezésekor újra érvényre jut. Általában automatikusan meghatározóvá válik, tehát az egyes helyzetek  ugyanazt az alapállást váltják ki belőlünk, amivel a legutóbbi hasonló helyzetből továbbléptünk. Kellemetlen dolgoknál ezért - mint az autó a sáros földúton - egyre mélyebben ássuk magunkat a negatív alapállásba. Módszeresen törekednünk kell tehát - ami egyébként kivételes -, hogy utólag újra magunk elé idézve a keserű helyzetet, némileg eltávolodjunk azoktól, és igyekezzünk utólag másképp értelmezni.

            Különben a régi emlékek lenyomata minden újabb életeseményben kiváltja a korábbi stresszélményt, még mielőtt e tényleges helyzetnek rugalmasan megfelelő saját válaszreakciónk kialakulhatna. Így a stressz "önbeteljesítő próféciává" válik: részünkről is és a helyzet alakulásában is minden úgy történik, ahogy azt előre lehetett volna jósolni.

            Életünk minden eseményét egy-egy újabb lehetőségnek kellene tekintenünk. Ne engedjük, hogy emlékezetünk folytonosan gáncsolja a lépteinket. Keserű emlékeinket se hanyagoljuk, mert magukra hagyva keménnyé dermednek. Kézbe kell vennünk ezeket  és addig gyúrnunk, hogy az egyetlen ténylegesen lejátszódott folyamaton kívül sok más kimenetel is adódhatott volna még.

David Wiscott szerint az érzelmek a következő, mesterséges lépcsőn haladnak át:

- A jelenben a fájdalmat sértésként tapasztaljuk.

- A múltbeli fájdalomra haraggal emlékezünk, a jövőbeli fájdalmat félelemként érzékeljük.

- Az olyan félelem, amely nem jut kifejeződésig, önmagunk ellen fordul, és bűntudatként bennünk marad.

- Az önmagunk ellen forduló félelem gátolja és kimeríti energiáinkat, depressziót hoz létre.

Az érzelmek vázolt átformálásában a legnagyobb tanulság: elsősorban az őrizgetett sérelem a felelős egy egész sor lelki kínlódásért.

            ...mindenkiben lerakódik a múltja. Ugyanakkor lehetőségünk van a folyamat visszafordítására, a befagyott korszakok felszabadítására, és feloldani elfojtott érzelmeinket, mert ezek nem szolgálnak bennünket, hanem elzárják a boldogsághoz vezető utunkat. Kvantumszinten folyamatosan lebonthatjuk és újjáépíthetjük testünket.

            A lebontás fontos, ugyanis az élet nem csak teremtés és építés. A régi tapasztalatokat felül kell vizsgálni, amint újabb benyomások adódnak. Általában képtelenek vagyunk tapasztalataink egész összeállt tömbjét bátran mérlegre tenni, hiszen ez azt a hajlandóságot kívánná tőlünk, hogy akár mindenestül elvessük, amit éveken, évtizedeken keresztül építettünk.

            Az ilyen képtelenség okozhatja, hogy egyesek mindent hátuk mögött hagyva ugranak és családot, munkahelyet, életteret változtatnak, mert képtelenek emlékeiket kézbe fogni, és jobbra-balra téve szétválogatni. A hibáztatást aztán kifelé vetítik, a házastársra, főnökre vagy a rosszízű feladatra, meg más körülményekre. Holott a valójában elviselhetetlen számukra a magukévá tett és a magukból ki nem oldott mérgező tapasztalat. A helyzetből megpróbálnak elmenekülni, de az emlékkel kerülik a szembesülést, ezért változatlanul hordozzák magukban. Így később már a semleges helyzet is - ahogy a főnök autót vezet vagy a feleség mossa a fogát - mélyről kitörő undort és elutasítást vált ki belőlük. A menekülés kísérlet az érzelmi terhek csökkentésére, ugyan ritkán segít, mert ami elől el akarnak futni, épp a részükké vált.

Az alábbi gyakorlat arra szolgál, hogy megtanuljuk átérezni a jelent:

1. Ébredjünk rá, hogy a fájdalom a negatív érzések őse, gyökere, tehát nem kikerülhető. Aki átéli a jelent, ki van téve a fájdalomnak is, elfogadására készen kell állnia.

2. Éljük át az érzéseinket. Ne engedjünk a téves beidegződésnek és ne nyomjuk el ezeket, mert átalakulnak olyanná, amik már nem kezelhetőek. A fájdalomból előbb düh, sértettség, fortyogás, aztán depresszió lesz.

3. Világosan és sallangok nélkül fejezzük ki érzéseinket annak a személynek, aki ezeket felkeltette bennünk.

4. Mivel így nem marad félresöpört salak, az érzelmek elmúlnak anélül, hogy negatív lenyomatot hagynának maguk után, az élet folyik tovább.

Ennek a gyakorlatnak a tanulságai alapvetőek:

- Mindenki a saját tudatossági szintjének megfelelően él és cselekszik. Nem várhatunk mást sem magunktól, sem bárki mástól. Még ha valami sértőnek tűnik is, értelmetlen így nézni. Mindenki annyira képes, amennyit felfedezett saját tudata lehetséges távlataiból.

- A mások engesztelő lépéseinek feltétele a túllépés saját sérelmünkön. Minél tökéletesebben magunk mögött hagyjuk, annál maradéktalanabb a megbocsátás.

- Bárki emberfia csak úgy tud megsérteni, ha múltbeli sérelmet kelt életre bennünk. Csak azáltal tud tehát megsérteni, ha mi magunk biztosítjuk számára a lehetőséget maradék megoldatlan és érinthető fájdalmunkkal. Megpróbálhatjuk felügyelet alatt, elnyomva tartani a régi fájdalmakat és hatalmat gyakorolni érzelmeink felett, de amíg így teszünk, mások tetszésük szerint - és sokszor akaratlanul is - akadálytalanul játszhatnak érzelmeinken. Kiszolgáltatottak vagyunk mások szeszélyeinek.

- Kívülről senki és semmi nem sérthet meg minket. A sértés akkor következik be,  ha a tudatunkban megszületik az értelmezése. Mellékesen: a legsértőbbnek gondolt helyzetre is lehet úgy válaszolni, hogy a kesztyűt arcunkba vágó marad szégyenben - de erre a felülemelkedő viselkedésre nem képes az, aki összerándul. Jogunk van azonban a mindenféle értelmezésen túli fennsíkról, a nyugodt, tárgyilagos figyelem állapotából nézni életünket: tiszta, érinthetetlen tudatosságunk, valós önmagunk szemszögéből. 

...a rugalmasság és a nyitottság megőrzése az öregedés kivédésének záloga.

Az öregedés megoldását nem az orvostudománytól kell várnunk, hanem önmagunktól.

"Amit nem használsz, az elsorvad, amit jól használsz, életerős marad."

Legalább három szándékot mindenkinek érdemes életre keltenie magában:

1. Az élet szeretetét, az életvágyat, ami egyben az élet tiszteletét is jelenti.

2. A határtalan felé törekvést és az alkotóerőt, ami érdeklődéssel fordul az élet minden mozzanata felé, és soha nem zárul be a tapasztalatokat megelégelve.

3. A bölcsességet mint a hosszú élettel elérhető ajándék iránti vágyat.

A tevékeny szellemi életet élők agyszerkezete egyértelműen fejlettebb, és a betegségekkel szemben erős védelmet jelent a számukra. Az agyhullámok vizsgálatakor az alkotó és lelkesedéssel átélt - de nem túlerőltetett - pilanatokban ugyanazok az ún. alfa-hullámok válnak jellemzőveé, mint a meditációban tapasztalhatók. A szellemi munka ugyanúgy fejleszti és káros hatásokkal szemben erősíti az agyat, mint ahogy testünk minden más szervére is pozitívan hat a kiegyensúlaozott igénybevétel. Önmagunkkal szembeni feltételezéseink és elvárásaink - akár pozitívak, akár negatívak - önbeteljesítőek lesznek.

Lord Byron sorait mottónak tehetnénk meg: "Ha egy ember nem képes többre, mint amennyit épp felfog a világból, akkor aligha van értelme életének." Saját életünk és körülményeink felett önrendelkezési lehetőségünk van. Sokan ezt összetévesztik a mások feletti hatalommal. Ó, ha ugyanazt a mennyiségű energiát igazi távlataik valóra váltására fordítanák! Aki megéli a benne rejlő alkotóerőt, annak nem kell félnie az öregedéstől. H. Smith írja: "Az éltet, ha hiszünk abban, amiért élünk." Az emberek - és a társadalmak - elhervadnak és meghalnak, ha hitük szertefoszlik. Tudnunk kell, hogy bármely pillanatban csak lehetőségünk töredékét éljük meg, de vágynunk kell a teljességre.

Tíz támpont ahhoz, hogy kézbe vegyük saját sorsunkat:

1. Figyelj a testedre, mert benne természetes bölcsesség él: a kellemes és a kellemetlen érzésekkel mindig jelzi a véleményét. Amikor elkezdesz valamit, figyelj erre. Ha nyílt vagy lappangó kellemetlenségérzeted van, légy óvatos. Ha tested lelkesen követi szándékodat, bátran folytathatod, amit elkezdtél.

2. Élj a jelenben. Ez az egyetlen pillanat, amivel rendelkezel. Arra figyelj, ami itt és most van; keresd a pillanat teljességét. Fogadd el teljes mértékben azt, ami történik veled és tudj tanulni belőle, értékelni azt - majd engedd el nyugodtan. Ne állj ellen és ne ragaszkodj - mindkét görcsösség eltorzítja az átélés és a tapasztalat tisztaságát. A jelen olyan, amilyennek lennie kell. A Természet végtelen törvényeit tükrözi, nem véletlenül hozta számodra pontosan ezt a gondolati és fizikai eseményválaszt. A jelen pillanat az egyetemes folyamatok része, abba illeszkedik. Sohase küzdj a dolgok átfogó rendje ellen, hanem értsd meg és válj eggyé vele.

3. Szánj időt a meditációra, a lecsendesült belső párbeszédre. A csend pillanatai teszik lehetővé, hogy újra kapcsolatba kerülj tudatod eredeti, tiszta forrásával. Folyamatosan figyelj befelé, hogy inkább megérzéseid vezessenek, ne pedig a kívülről beivódott értelmezések arról, hogy mi jó is mi rossz számodra.

4. Ne kapaszkodj a külső helyeslésért. A saját értékeid és céljaid bírája Te magad vagy. Fel kell fedezned magadban a végtelen értéket, függetlenül attól, más mit gondol felőled. Ezzel a lépéssel igazi szabadságra találhatsz.

5. Ha azt veszed észre, hogy valakire vagy valamire haraggal vagy ellenállással válaszolsz, ébredj rá, hogy a saját magadban feltámadt erőkkel szemben küzdesz. Korábbi és nem feloldott sérelmeid kényszerítenek birkózásra. Ha lemondasz erről a kényszerről, meggyógyítod önmagad, és újra békésen körülvesznek az egyetemes folyamatok. Te pedig összhangba kerülve együttműködsz azokkal.

6. Mindig tartsd szem előtt, hogy a "kinti" világ belső világodat tükrözi. Azokkal az emberekkel kapcsolatos érzéseid, akikre a legerőteljesebben válaszolsz - akár szeretettel, akár gyűlölettel -, sajád belső világod kivetítései. Azt gyűlölöd a legjobban, amit önmagadban leginkább tagadsz. Azt veszed körül a legimádóbb szeretettel, amit a leginkább szeretnél magadban is felfedezni. Használd a körülvevő kapcsolatokat az önismeret tükreként. Páratlan lehetőség áll rendelkezésre ezzel. A cél a teljes önismeret. Ha eléred, akkor minden megvalósul; amit nem szeretsz, magától eltűnik.

7. Dobd le magadról az ítélkezés kényszerét, és nagy megkönnyebbülést fogsz átélni. Az ítélet a jó és a rossz mintáit erőlteti a helyzetekre, holott az élet árnyalatokból tevődik össze. A minősítés elzár a dolgok és folyamatok mélyén ható lényeg megértésétől. Mások feletti ítéleteid önmagad elfogadásának hiányát tükrözik. Minden megbocsátás másokkal szemben önmagaddal szembeni belső békédet építi, így képessé tesz az élet mélyebb megértésére.

8. Ne szennyezd se lelkedet, se testedet; sem anyagokkal, sem érzelmekkel. A test több, mint eszköz. Szüntelen kölcsönhatás érvényesül, a legkisebb sejtjeid is visszahatnak rád: élő, ható építőkockáid.

9. Ha eddig többé-kevésbé a félelem és a szorongás irányította viselkedésedet, ezentúl a szeretet határozza meg lépéseidet. A félelem az emlékezet terméke, a múltból fakad. Aki korábbi sérelmeinek hátása alatt él, legfőbb törekvése lesz elkerülni azok ismétlődését. Ha a jelent a múlt alapján kezeljük, egyfelelől eleve zsákutcába és újabb összeütközésbe vezet, másfelől nem képes biztonságérzetet adni, mert a jelen sokkal gazdagabb lehetőségi kört hoz, mint a múlt. A biztonságot megleljük, ha rátalálunk belső biztonságunk forrására, a szeretetre. Aztán már  bármilyen fenyegetéssel nyugodtan nézünk szembe, mert megtapasztaljuk, hogy legbenső önmagunk sérthetetlen.

10. A fizikai világ csupán a mélyebb és mindent átfogó értelem tükre. Minden anyag és energia láthatatlan szervezője. Áthat mindanyniunkat, elválaszthatatlanul összekapcsolódunk minden máűs tényezővel. Nem illő zűrzavart keltenünk és mérgeket kibocsátanunk. Tisztaságban és összhangban élni és azt sugározni - a hivatásunk. Gondolataink és tetteink szertesugárzó erővel hatnak.